Az ír szetter kutyafajta legjellemzőbb betegsége 

 Bevezető: NAGYON FONTOS, hogy kutyánk ne legyen elhízott, mivel már 5 kg súlyfelesleg is diszpláziához vezethet, és az állatorvos végezzen rajta rendszeresen diszplázia szűrést!

A diszplázia (vagy dysplasia) - görög eredetű - szó rendellenes fejlődést jelent. A diszplázia kifejezést a kutyák mozgásszervi betegségeivel kapcsolatban a csípő, a könyök ill. a vállizület fejlődési rendellenességeire használjuk, amikor az izületeket alkotó csontvégek ill. az azokat borító porcfelületek nem illeszkednek megfelelően egymáshoz. Ebből az „illeszkedési hibából” eredően a későbbiek során részleges izület ficam (subluxáció), porckopások, degeneratív izületi elváltozások (arthrózis) alakulhatnak ki a diszplázia típusától és súlyosságától függően. A diszplázia enyhébb formáinál a kutya akár tünetmentesen is leélheti az életét, súlyosabb  diszplázia estén viszont komoly mozgászavar, állandósult izületi fájdalommal járó sántaság is kialakulhat.

A diszplázia genetikailag örökletes betegség. Tehát a diszplázia kialakulásáért felelős géneket öröklött úton „szerzi” a kutya megszületése előtt. A betegség kialakulása így eleve meghatározott, amit kisebb mértékben lehet csak később befolyásolni a megfelelő tartási, táplálkozási, mozgatási körülményekkel. A megszületés pillanatában a csípőizületek egészségesnek tűnnek, a genetikailag meghatározott kóros csípőalakulás csak a növekedés kapcsán jön létre. Ezért nem lehet közvetlen a születés után „kiválogatni” a diszpláziás egyedeket semmilyen vizsgálattal sem. A növekedés során először a csípőizületi lazaság alakul ki egy-két hónapos korban ill. ezt követően. Ez a túlzott csípőizületi lazaság már mérhető (pen-hip) és amennyiben tendenciáját tekintve romlik is, akkor jó esély van a diszplázia kialakulására. Fél éves korra már a súlyos, középsúlyos esetek egyértelműen kiszűrhetők röntgennel, tehát ez az az időpont amikor az un. előszűrést érdemes elvégezni. Az ebben a korban észlelt diszplázia további súlyosbodása még megállítható vagy csökkenthető progressziója gyógyszerek és megfelelő mozgatás mellett ill. a legsúlyosabb esetek csípőmegtartó műtéttel (háromszoros medencei oszteotómia) még korrigálhatók. Tenyésztői szempontból pedig mindenképp kell tudnunk már hat hónaposan, hogy mi várható a kutyánk csípőjét illetően, hiszen a kiállításokra, a  későbbi tenyésztésbe vételre már ekkor gondolnunk kell.
Fél éves kor után már komoly porckárosító hatása lehet az izület lazaságának, amennyiben az részleges ficamodáshoz is társul a kutya mozgása közben. Ebben az esetben ugyanis terhelés alatt a combcsontfej kimozdul oldalra és felfelé az izületi vápából, amely részleges ficamodás kezdetben izületgyulladást, később porckopásokat ill. porcfelrakódásokat (arthrózis) eredményez. Az izületgyulladáshoz izületi fájdalmak, sántaság ill. a combizmok lesorvadása társul. Egy idő után így kialakul a csípőizületi diszplázia végső formája, a porckopásokkal és porcfelrakódásokkal kísért teljes csípőizületi arthrózis.

A diszplázia formáit tekintve megkülönböztetünk csípőizületi diszpláziát (HD)(leggyakrabban ezt szokták egyszerűen diszpláziának hívni), könyökizületi diszpláziát (ED) (jelentősége egyre inkább nő) és vállizületi diszpláziát (ez jelenleg még kevésbé ismert). Fontos tudni, hogy amikor diszpláziás kutyáról beszélünk, megkülönböztetünk:
-1, a betegséget ugyan hordozó, röntgennel is igazolható, nem megfelelő izületi felépítésű, a betegséget is örökítő, de tünetmentes kutyát, ami tenyésztési szempontból diszpláziás, de gyógykezelésre nem szorul.
-2, a betegséget hordozó, röntgennel is igazolható, nem megfelelő izületi felépítésű, a betegséget örökítő és a betegsége miatt mozgászavarral járó, sánta, kezelésre szoruló kutyát, amit klinikailag diszpláziás kutyának nevezünk.
( Az (1,) un. tenyésztési szempontból diszpláziás kutyából természetesen lehet később (2,) klinikailag diszpláziás kutya is, de attól még hogy csak tenyésztői szempontból diszpláziás a kutya, szerencsés (enyhe)esetben sántaságmentesen, gond nélkül leélheti az életét, leszámítva a tenyészthetőségi szempontokat.              

................................................................................................................................................................

A kutyák csípőizületi diszpláziája, vagy más néven örökletes csípőficama a nagytestű kutyák egyik leggyakoribb sántaságot ill. mozgászavart okozó betegsége. A betegség lényege hogy a csípőizületet alkotó combcsontfej nem illeszkedik megfelelően a medencecsont izületet alkotó vápájába, ami az izület részleges (esetleg teljes) ficamodásával jár. Az állandóan ficamodó izületben egy idő után porckopások jönnek létre a ki-be mozduló combcsontfej porca és a medence vápájának pereme között. Mindemellett steril izületi gyulladás, egy idő után porcdegeneráció, porcfelrakódások, degeneratív izületi elváltozások, összefoglalva: csípőizületi arthrózis jön létre. Már az izület részleges ficamodása ill. az ebből eredő gyulladás is mozgászavarral járhat, de az igazi fájdalmat és sántaságot a porckopások és az arthrózisok megjelenése okozhatja. A kutya fajtájától, érzékenységétől és a diszplázia mértékétől függően adott esetben jól tolerálhatja a betegséget és akár komolyabb tünetek nélkül is leélheti az életét. Érzékenyebb fajtáknál, különösen nagytestű kutyák esetén a betegség súlyos sántasághoz, mozgászavarhoz vezethet.
Kialakulását tekintve a betegség alapvetően genetikailag öröklődik, hajlamosítható tényezőként szerepelhet, a kutya gyors növekedése, táplálkozása, korai terhelése is.
A betegség tünetei már fél és egy éves kor körül kialakulhatnak, de a későbbi életkorban bármikor jelentkezhetnek.
A csípődiszplázia kezelésében enyhébb esetben gyógyszeres kezelés előrehaladottabb esetben műtéti megoldások játszanak szerepet.
Itt is fontos kiemelni, hogy csak a kilinikailag diszpláziás, sánta ill. mozgászavarral közlekedő kutyák esetében indokolt diszplázia műtétet végezni.
A csípődiszplázia megelőzésében fontos szerep jut a szűrővizsgálatoknak, amelynek során kiszűrik a tenyésztési szempontból aggályos szülőket, így csökkentve a diszpláziával genetikailag terhelt utódok születését. Másrészt az un. előszűréseken a növekedésben lévő kutyák csípőjét vizsgáljuk, hogy még időben segíthessünk a kedvezőtlen csípőalakulással rendelkező kutyák helyes terhelésében, táplálkozásában.
Az ajánlott előszűrési időpont fél éves kor, a végleges szűrés pedig (szűrőállomástól függően) egy és két éves kor közötti ill. utáni (FDB) időpontban határozható meg.
A csípődiszpláziára hajlamos fajták jelentős részénél könyökizületi diszplázia is előfordulhat, amire már a szűrővizsgálatnál figyelemmel kell lennünk.

A csípőizületi diszplázia fiatal korban észlelt tünetei esetén a kutya gyakran nehezen áll fel, sokat pihen, nem szívesen mozog, hamar elfárad. A mozgás során a hátsó lábakat vagy túl közel vagy túl távol (terpeszben) helyezi talajra, jellegzetesen "kacsázó" járással. A kutya csípő tájéka szögletessé válik. Futás közben a hátulsó lábak nyúlugrás szerűen egyszerre érnek talajt, nem pedig felváltva. Egy idő után valamelyik oldali lábon sántaság, szemmel látható bicegés jelentkezhet. Séta közben gyakran kattogó hang hallható a kutya lépései alatt. Előrehaladott esetben a combizmok elvékonyodnak, mintha "lefogyott" volna a kutya hátsó lába. A tenyésztők gyakran azt figyelik, hogy hason fekve hátra tudja-e nyújtani a kutya a lábait, mondván hogy ha így nyújtózkodik, nem lehet diszpláziás. Ez azonban így nem igaz, mivel sok diszpláziás kutya képes ilyen fekvésre, legfeljebb a súlyos csípőfájdalmakkal rendelkező klinikai betegeknél mondható hogy nem szívesen nyújtják hátra izületeiket.
Idősebb korban a csípődiszpláziára az előbbiekhez hasonló tünetek mellett, az jellemző hogy a sok fekvés után a kutya nehezen, sántítva indul el, de egy idő után "bemelegednek" az izületek és esetleg időlegesen jobbnak tűnik a mozgás. A kor és az idő előrehaladtával a sántaság ill. a mozgászavar egyre súlyosabbá válik. Idős korban gyakran még gerincproblémák is súlyosbíthatják a mozgászavart.

................................................................................................................................................................

A könyökizületi diszplázia (továbbiakban könyökdiszplázia), a csípődiszplázia után a második leggyakoribb, örökletes mozgásszervi betegség. Elsősorban a nagytestű kutyáknál gyakori, de előfordulhat kistestűeknél is. A leggyakrabban érintett fajták a német juhász, a rottweiler, a golden retriewer, a labrador, a kaukázusi juhász, az ír farkas, a bernáthegyi, a dog, a belga juhász stb.

A könyökdiszplázia lényege, hogy a könyökizületet alkotó karcsont és két alkarcsont egymással érintkező izületi felszíne, nem illeszkedik megfelelően egymáshoz. Ennek következtében helyenként - a túl szoros illeszkedés következtében - feszülés, más helyen pedig - a túl laza illeszkedés miatt - instabilitás jön létre a diszpláziás könyökizületben. Az illeszkedési hibákból eredően a könyökizületben porcleválások (anconeus ill. coronoideus leválás), porcdegeneráció (oszteokondrózis dissecans), porckopásokkal, porcfelrakódásokkal kísért degeneratív izületi betegség: arthrózis jön létre.



A könyökdiszplázia enyhe formájára az enyhe könyökizületi arthrózis jellemző. (A röntgen képen a radius fején, az anconeuson, ill. az ulnán látunk felrakódásokat.) A súlyos könyökdiszpláziára a könyökizület porcainak leválása (anconeus ill. coronoideus leválás, könyök OCD), nagyfokú könyökizületi inkongruencia (könyökizületi lépcső), valamint súlyos könyök arthrózis jellemző.


A csípődiszpláziához hasonlóan a könyökdiszplázia esetében is megkülönböztetünk tenyésztői szempontból diszpláziás de tünetmentes (legalábbis egyenlőre tünetmentes) és klinikailag könyökdiszpláziás, (azaz a betegség miatt sánta) kutyát. A tenyésztői szempontból enyhe könyökdiszpláziás kutya akár sántaságmentesen is leélheti az életét de örökíti a betegséget.
A könyökizületi diszplázia előzetes szűrővizsgálatát hat-hét hónaposan, végleges szűrését egy éves kor után végezünk. Fontos tudni, hogy minden kölyökkori (5-9 hónapos kor) sántaság hátterében állhat könyökdiszplázia is. Ha a kölyökkori könyökdiszpláziát nem veszik időben észre és nem kerül időben műtétre, annak visszafordíthatatlan következményei lehetnek, a kutya későbbi életére ill. mozgására nézve. Tehát minden fiatalkori sántaságot alaposan (röntgennel) ki kell vizsgálni és súlyos fokú diszplázia esetén azonnal meg kell tenni a szükséges lépéseket. A fiatal korban jelentkező könyökdiszplázia jele a mellső lábakon jelentkező vissza -vissza térő sántaság, ami ugyan fájdalom csillapítóra javulhat, de teljesen nem szűnik meg. Mindemellett észrevehető a könyökizületek duzzanata is. Ezen tünetek észlelésekor haladéktalanul forduljunk állatorvoshoz. Az idős korban jelentkező könyökdiszpláziára a pihentetés után kialakuló, visszatérő sántaság jellemző. A könyökdiszpláziás kutya könyökizülete duzzadt, nyújtása-hajlítása korlátozott ill. fájdalmas. A röntgenfelvételen ilyenkor porcleválások, porckopások ill. porcfelrakódások láthatók. Súlyos fokú könyökdiszplázia esetén fiatal korban minden esetben műtét javasolt. Idős kori könyökdiszplázia esetén gyógyszeres kezelés, esetleg műtéti megoldások javasoltak. Fontos tudni, hogy a fiatal korban nem megoperált, súlyos időskori könyökizületi arthrózis esetén már nem létezik jól használható műtéti megoldás, leginkább csak a gyógyszeres kezelés marad.

................................................................................................................................................................

A kutyák vállizületi diszpláziája a vállizületet alkotó karcsont fejének és a lapocka izületi vápájának nem megfelelő illeszkedéséből (inkongruenciájából) eredő, genetikailag öröklődő, betegség. A betegség során az illeszkedési hiba miatt állandóan részlegesen ficamodó izületben porckopásokkal ill. porcfelrakódásokkal tarkított degeneratív izületi betegség, vállizületi arthrózis jön létre. Tágabb értelemben a válldiszplázia témakörébe tartoznak a vállizület egyéb, genetikailag örökletes hajlamot mutató betegségei is (vállizületi OCD), amely örökletes betegségek szűrése a válldiszplázia szűrésével együtt történik. Vállizületi diszplázia minden kutyafajtánál előfordulhat, de gyakoribb a beagle, uszkár, angol ill. francia bulldog, havagnase, tacskó ill. berni pásztor stb. fajtáknál. A válldiszplázia (főként kistestű kutyák esetén) maradhat tünetmentes (tenyésztői szempontból diszpláziás kutya) de okozhat vállizületi sántaságot is (klinikailag válldiszpláziás kutya). A vállizületi diszplázia korai tünetei között előfordulhat a 8-10 hónapos kutya elülső végtag sántasága is, de gyakoribb az idősebb korban jelentkező, vállizületi szubluxációhoz (ficamhoz) ill. arthrózishoz ("szétkoptatott izület") társuló időskori válldiszplázia. A válldiszplázia előszűrését kilenc hónapos korban, végleges szűrését egy éves kor után végezzük. A válldiszplázia szűrésére még nem teljesen egységesített a szűrővizsgálat, ezért csak a mentes ill. a válldiszpláziás (subluxálódott) kategóriák valamint az OCD pozitív és az OCD negatív kategóriák ismertek. A betegség tüneteinek jelentkezése után minden esetben röntgenvizsgálatot végzünk, ahol a vállizület illeszkedését, ficamodását, ill. a már meglévő arthrózisokat vizsgáljuk. Teljes ficam esetén friss esetben (válldiszpláziából kiinduló traumás ficam) műtétileg stabilizálhatjuk az izületet. Az idős korban jelentkező vállarthrózis esetén gyógyszeres kezelés ajánlott. Amennyiben a gyógyszeres kezelés hatástalan marad, szóba jöhet a vállizület műtéti bemerevítése (vállizületi arthrodézis).
A vállizületi OCD (oszteochondrózis dissecans) a nagytestű kutyák örökletes hajlamot mutató betegsége, amely a vállizületet alkotó combcsontfej izületi porcának degenerációjával ill. a porc leválásával jár. A leggyakrabban érintett fajták a dog, az ír szetter, az angol szetter, a kaukázusi juhász, az ír farkas, a jugoszláv farkasölő, a malamut, a husky, a rottweiler, a német juhász, a pointer, a bullmasztiff, a nápolyi masztiff stb.
A betegség első tünetei 7-9 hónaposan kezdődnek, vissza-vissza térő elülső végtag sántaság formájában. A vállizületek nyújtása fájdalmas. A betegség röntgennel vizsgálható. A röntgenfelvételen a karcsont izületi felszínének hátulsó részén porcleválás jelei láthatók. A betegség műtétileg eredményesen kezelhető a levált porcrész eltávolításával és a leválás helyének courettálásával.

................................................................................................................................................................

A diszpláziára hajlamos kutyafajták elsősorban a nagytestű kutyák közül kerülnek ki. Ezen belül is a populárisabb (gyakran túltenyésztett) fajták érintettek, így gyakran találkozunk diszpláziával a német juhász, bernáthegyi, rottweiler, nápolyi masztiff, bullmasztiff, újfunlandi, kaukázusi juhász, golden retriever, belga juhász, ír szetter, boxer, stb. fajtáknál. A kistestűek között az angol ill. francia bulldog, a csau-csau, a mobsz, az uszkár, a cocker spániel, puli, pumi stb. fajtáknál gyakori. A diszpláziára hajlamos kutyafajták között nagyobb az esélye hogy a diszplázia szűrésen tenyésztői értelemben valamilyen fokú diszpláziát találnak, mint a diszpláziára kevésbé hajlamos kutyák esetén (például a magyar ill. angol agár, az ír farkas stb.).
A diszpláziára való érzékenység szempontjából is csoportosíthatjuk a kutyafajtákat, ami azt jelenti hogy az adott kutyafajta diszpláziás egyedei esetében a meglévő középsúlyos-súlyos diszplázia mennyire okoz klinikai tüneteket, azaz sántaságot. Így a diszpláziára relatív érzékeny fajtáknál (pld. német juhász) a súlyos minősítést kapott kutyák jelentős része előbb-utóbb sántítani fog. A diszpláziára kevésbé érzékeny kutyák (diszpláziára rezisztensebb kutyák) esetében a súlyos minősítést kapott egyedek nagyobb része akár tünet mentesen, sántaságmentesen is leélheti az életét. Ilyen diszpláziára rezisztensebb fajták az un. molosszer tipusú fajták nagy része, asz angol ill. francia bulldog, a mobsz, a nápolyi ill. a bullmasztiff, valamint a bernáthegyi. Ezek a fajták hajlamosak ugyan a diszpláziára, de farizomzatuk kötöttsége ill. fájdalommal szembeni toleranciájuk, valamint kevésbé aktív mozgásuk következtében nem olyan érzékenyek a betegségre, tehát ritkábban sántulnak le az amúgy meglévő diszpláziájuk miatt. Súlyos esetben azonban ők is lesántulhatnak, tehát szűrésük mindenképp indokolt.