A híresztelésekkel ellentétben, az ír szetter könnyen kezelhető fajta, ezért első kutyának is jó szívvel ajánlható. A két nem között sincs olyan markáns viselkedésbeli különbség, mint esetenként más fajtáknál. A kan is éppoly bújós trubadúr tud lenni, mint amilyen bociszemű őzike a szuka. Én még nem találkoztam kötekedő, arrogáns ír szetterrel, bár kivételek nyilván akadnak. Vegyes kutyatársaságban is leginkább a jó hangulatról és önfeledt kergetőzésről gondoskodik, mintsem a sikoltozással kísért vérfürdőről. Miért tartják mégis problémás fajtának? Az ok talán azon gazdik hozzáállásában keresendő, akik a selymes, pihe-puha, örökmozgó szetterkölyköt sosem fegyelmezték, sosem terelték akaratát korlátok közé, aztán amikor felnőttként a rá jellemző hanyag bohémsággal azt csinál, amit úri kedve diktál, csak a fejüket vakarják... A valóságban egy kontrollált, megnevelt ír szetter, fegyelmezett és kellemes kísérő, akivel gazdája nyugodtan megjelenhet bárhol. Mivel az ír szetter roppant intelligens, gazdájának megfelelni akaró fajta. Éppen ezért nevelése meglepően egyszerű. Mindazonáltal tanítása - vadászkutya lévén különösen - szükséges is, hisz számtalan olyan veszély elkerülhető általa, mely a kutya életét veszélyezteti. A stabilan behívható kutya például nyugodtan szabadon engedhető bárhol, hogy kedvére viháncoljon, mozogjon, hiszen bármikor visszatér gazdája jelzésére. Így sokkal nagyobb szabadságot élvez, az "én nem korlátozom a kutyám holmi alantas parancsolgatással" - típusú gazdák liberális szellemben nevelt, ezért örökké pórázon senyvedő kutyáinál. Vadászkutya tulajdonosként sosem tudhatjuk, mikor perdül kutyánk elé egy macska, vagy röppen föl előtte ellenállhatatlanul egy galamb, ezért nem árt, ha tarsolyunkban tartunk egy olyan - lehetőleg statikus viselkedésre utasító - parancsot, melynek kiadásával egyszerűen megszakítunk egy nem kívánatos cselekvést. Gyakorlott vizslások erre legáltalánosabban a feksziket használják, melynek a vadászatok során a gyakorlatban is sokszor hasznát veszik. Tapasztalataik azt mutatják, hogy például egy vadra beugró, azt üldöző kutya számára egy ez a parancs komolyabb korlátozó erővel bír, mint egyszerűen csak a "gyere ide" szajkózása, mely simán elröpül a füle mellett az üldözés izgalmában. Ahhoz persze, hogy mindez működjön a tökélyre kell fejlesztünk. Megéri a belefeccölt energia, mert ez a tudás adott esetben életet menthet.