E fajta eredete egészen a XVIII.századig nyúlik vissza. Nagy valószínűséggel állíthatjuk,hogy az ír szetterek a nagy mezei spánielekből alakultak ki. A szakirodalom ezeket a kutyákat gyakran említi "madarászóként" vagy "keresőként". Ezen időkben(míg el nem terjedt a fegyver és a lőpor) a szárnyasvadászat sólyommal történt. A kutyának a vad felkutatása és jelzése volt a feladata.A vadász előre küldte kutyáját, arra a területre, ahol szárnyasvadat sejtett, majd miután a kutya vadszagot érzett, megállt, s felemelt lábbal jelezte gazdájának a "találatot". Ezután nagyon óvatosan egészen a madarak közelébe kúszott, s akkor a vadász hálót dobott a jelzett terület fölé, azaz a madarakra illetve a kutyára is. A lőfegyverek elterjedésével azonban módosult a vadászkutyák feladata is. Olyan kutyára volt szükség, mely megállja a vadat, jelzi a madár helyét, "ráhúz", vagyis felveri a madarakat a vadász puskája elé.

Valószínűleg a spanyol örökösödési háború során az angolok különböző vadászkutyákat is hoztak magukkal Spanyolországból, s ezekkel a pointer típusú vadászkutyákkal keresztezték saját spánieljeikkel.Nagy-Britanniában négy szetter fajta alakult ki: az angol, a gordon, a vörös-fehér és a vörös ír szetter. Mivel Írországban nem volt bőségesen sok vad, ráadásul az időjárás is igen zord olykor, a helyi vadászkutyák munkája sokszor fárasztóbb és nehezebb volt társaikénál.Így az ír szetternek kitartónak és erősnek kellett és kell lennie, s gyors, vágtázó tempóját akkor is meg kell tartania, ha kevés a vad illetve csak nagy távolságban, szétszórtan helyezkedik el. Az Irish Red Setter Club 1882-ben alakult, s úgy három évre rá született meg az első hivatalos fajtaleírás, melyet vadászok állítottak össze és fogalmaztak meg. A vörös szetterek első ismert tenyésztője de Freyne volt, aki 1793-tól hetven éven át foglalkozott a fajtával, s kutyáiról saját törzskönyvet vezetett, az egyes egyedekre vonatkozó külön feljegyzésekkel.

Számtalan más - nemcsak vadászkutya - fajtához hasonlóan, napjainkban igen eltérő a vadászatokon és a kiállításokon látható ír szetterek külleme. Szinte két különböző típusról lehet beszélni, pedig alapvetően csak egyetlen típus létezhet, az, amelyet a fajta standardje meghatároz. Pedig még a XX. század elején sem lehetett munka- illetve kiállítási típusról beszélni. Több korabeli fotó is fennmaradt a Red Setter Clubot alapító Millner ezredes és a fajtával foglalkozók számára szintén fontos Mechan tiszteletes kutyáiról; mindegyikük aktívan vadászó, mégis eredményes kiállítási kutya volt. Szerencsére azért napjainkban is vannak olyan tenyésztők, akik sikeresek kettős céllal (dual purpose) tenyésztett kutyáikkal.